Gyógyító mese

Egy finom és gyöngéd kis tündér majdnem tragikus története
       



                                                   

Egyszer volt hol nem volt, volt egy finom kis tündér. Nagyon boldog tündér volt. Ragyogó volt és kíváncsi,és ismerte az élet titkait. Például tudta, hogy a szeretetet választani kell; hogy a szeretet kemény munka, és hogy a szeretet az egyetlen út. Tudta, hogy
mágikus dolgokra lenne képes, és mágiájának ezt az egyéni formáját teremtő képességnek  nevezik. A kis tündér tudta, hogy ameddig ő igazán alkot, az erőszak nem uralkodhat el. És tudta minden titkok legnagyobbikát, hogy ő valami, nem pedig semmi.
Tudta hogy ő létezés,és hogy a létezés minden. Ez az ÉN VAGYOK tudása, amit így fejezhetünk ki: Minden tündérnek teremtője a Nagy ÉN VAGYOK volt. A Nagy ÉN VAGYOK mindig volt és mindig lesz. Senki sem tudja, hogyan és miért van ez így.
A Nagy ÉN VAGYOK egész teljesége, szerető és alkotó.
Másik fontos titka is volt; az egyensúly. Az élet ellentétek házassága. Nincs élet halál nélkül; nincs öröm bánat nélkül; nincs élvezet fájdalom nélkül; nincs fény sötétség, nincs hang csend, nincs jó rossz nélkül. Az igazi egész-ség a teljeség egy formája. A teremtő képesség nagy titka a vad, nem összpontosított teremtő energiák összeötvözése egy olyan formával, amely megengedi hogy az energia létezzen.
Egy nap a finom kis tündérünk, akinek a neve történetesen Joni volt, megtudott egy másik titkot. Ez kissé megijesztette. Megtudta hogy küldetése van, amit meg kell valósítania, mielőtt öröké alkothatna. Titkait meg kellett osztania a nemtündérek egy vad törzsével. Tudjátok, a tündér élet oly jó és csodálatos volt, hogy e csoda titkát meg kellett osztani azokkal, akik semmit nem tudtak erről a csodálatosságról. A jóság mindig meg akarja osztani önmagát.
Minden tündért a vad nemtündér törzs egy családjához rendeltek. A nemtündér törzset snamunak hívták. A snamuk nem ismerték a titkokat.
Gyakran eltékozolták létezésüket. Szakadatlanul dolgoztak,és csak akkor érezték magukat élőnek, ha csináltak valamit. Néhány tündér úgy emlegette őket: a CSINÁLÓK. Meg is ölték egymást, és háborúba bocsátkoztak. Néha sporteseményeknél vagy koncerteken, halálra taposták egymást.
Joni 1933. június 29-én, hajnali 3.05-kor érkezett meg snamu családba. Halvány fogalma se volt mi vár rá. Nem tudta hogy használnia kell kreativitásának minden morzsáját, hogy elmondja titkait.
Amikor megszületett a Farkas nevet adták neki. Anyja gyönyörű 19 éves hercegnő volt, aki annak bűvöletében élt, hogy teljesítsen.
Különös átok ült rajta. Az átok egy villanykörte volt a homloka közepén. Valahányszor megpróbált játszani, megpróbálta jól érezni magát, vagy egyszerűen csak lenni, felvillant a fény, és egy hang ezt mondta: ,,Tedd a kötelességed“.Nem volt képes arra hogy semmit ne tegyen, hanem egyszerűen csak létezzen. Farkas apja alacsony, jóképű király volt. Rajta is átok ült. Gonosz boszorkány anyja, Harriet kísértette. A bal vállán élt.
Valahányszor a király megpróbált csak lenni, ordított és visított. Harriet mindig azt mondta, hogy tegyen valamit.
Hogy Farkas elmondhassa szüleinek és másoknak a titkot, csendben kellett volna maradniuk, és abba kellett volna hagyniuk a tevékenykedést, hogy lássák hallják őt. Ezt nem tudták megtenni, mamája a villanykörte miatt, papája Harriet miatt. Attól a perctől fogva, hogy megszületett, a kis Farkas teljesen egyedül volt. Mivel snamu teste volt, snamu érzései voltak. Elhagyatottsága miatt dühös lett, mélyen csalódott és sértett.
Itt volt egy gyöngéd tündér, aki ismerte az ÉN VAGYOK nagy titkát, de senki nem akart hallgatni rá. Amit mondania kellett, az életadó volt, de szüleit annyira elfoglalta, hogy a kötelességüket tegyék, hogy nem tudtak tanulni tőle. Sőt, annyira össze voltak zavarodva, hogy úgy gondolták, az ő feladatuk megtanítani Farkast, teljesítse saját kötelességét. Ha elmulasztotta megtenni, amiről úgy gondolták,hogy az ő dolga, megbüntették. Néha betették a szobájába, és nem vettek róla tudomást. Néha megütötték vagy rákiáltottak. Farkas leginkább a kiabálást utálta. Az elkülönítést eltudta fogadni, a verés gyorsan elmúlt, de a kiabálás és a kötelességei végeláthatatlan sorolása olyan mélyre hatolt, hogy még tündéri lelkét is veszélyeztette. Tudjátok, az úgy van, hogy egy tündér lelkét nem lehet megölni, mert része a Nagy ÉN VAGYOK-nak; de olyan súlyosan meg lehet sebesíteni, hogy úgy látszik, mintha nem is lenne ott többé. Ez történt Farkassal is. Hogy túlélje, nem próbálta többé megmutatni anyjának és apjának a titkokat, helyette kielégítette őket azzal, hogy tette a kötelességét. Mama papa nagyon boldogtalan snamuk voltak. Tulajdonképpen legtöbb snamu boldogtalan, hacsak nem tanulja meg a tündérek titkát.
Harriet (a gonosz boszorkány anya) annyira kínozta Farkas papáját, hogy minden energiájával egy mágikus italt keresett, ami eltörli minden érzését. De ez a mágia nem a teremtés volt. Sőt, valójában megfosztotta teremtő képességétől. Farkas papája olyan lett mint egy “sétáló halott”. Egy idő után már haza se jött. A kis Farkas snamuszíve összetört. Tudjátok minden snamunak szüksége van mind az édesapja, mind az édesanyja szeretetére, hogy megengedjék a benne lévő tündérnek, hogy elmondja a titkait.
Farkast ledöntötte a lábáról, hogy apja elhagyta. És mivel apja nem tudta többé segíteni őket, anyja villanykörtéje intenzívebben villogott. Következtetésképpen Farkasra többet kiabált, aztán még többet hízelgett neki. Mire Farkas tizenkét éves lett, elfelejtette, hogy tündér volt. Néhány évvel később megismerte azt a mágikus italt, amelyet apja használt, hogy elnyomja Harriet hangját. Tizennégy éves korától gyakran használta. Harminc éves korára el kellett vinni egy snamukórházba. Míg kórházban volt, belső hangot hallott; biztatta, hogy ébredjen fel. Ez a hang a tündérlelke “létezés”-hangja volt. Mert tudjátok, nem számít mennyire lesz rosszá valaki, a tündérhang mindig szólítani fogja a snamut, hogy ünnepelje meg létezését.
Joni soha nem adta fel; mindig próbálta megmenteni Farkast.
Ha snamu vagy, és olvasod ezt, kérlek emlékezz: van benned egy tündérlélek, amely próbál visszavezetni létezésedhez.
Amikor Farkas a kórházban feküdt, meghallotta Joni hangját. Ez okozott minden változást…

John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz – A bennünk élő gyermek felfedezése