2011. július 22., péntek

A magyar néphit tündérei

Régi csillagneveink szerint tündér volt ősvallásunk isten asszonya. A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték. Tündérek járták lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő. A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származunk, Attila királyunk a Tündérasszonyhoz imádkozott. Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk tehát kétségtelen.

A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének, ahol a néphagyomány szerint számos várat régen tündérek által lakottnak vagy általuk építettnek tartanak. Ezek a régi várak az aranyi, dévai, kecskekői, firtosi, tartodi, torjai és a kolozsvári várak.

A magyar tündérlegendákban a leggyakrabban aranyozott ruhában feltűnő, sarkig érő aranyhajú tündérekkel találkozhatunk. A tündérek Arany Boldoghonban élnek, és aranyoroszlán áll őrt a palota kapujában, ahol minden aranyból van. Az Arany Boldoghonba a réz-, ezüst- és aranyerdőkön át vezet az út, ahol a fákon ragyogó csillagok teremnek, ezüst források folynak, és ahol a varjúkárogás is rigódal. A palota ablakaiba madarak repülnek, és énekükre a tündérek táncra kelnek

Szembetűnő jellemzője a magyar tündérmeséknek a hetes szám fontossága. A legnyilvánvalóbb erre utaló jel, hogy tündérhon „hetedhét országon”, „hét tengeren”, vagy „hét világon” is túl található – ez az „útleírás” mondhatni rendszeres a magyar tündérmítoszokban.