A sérelmek

Az utunk során sok bántás, fájdalom ér bennünket. Leginkább azok tudnak bennünket megbántani, akik közel állnak hozzánk. Akivel szemben sérelmünk van, attól elhúzódunk. Mondhatjuk úgy is, hogy becsukjuk az ajtót magunk mögött, és beletemetkezünk fájdalmunkba. Tudnunk kell, hogy amit sérelmezünk, az megakadályoz bennünket abban, hogy érezzük a szeretetet. Sokszor előfordul, hogy nem vagyunk képesek érzékelni a szeretetet. Ha felhagyunk az ítélkezéssel, akkor újra kinyílik az ajtó, és beáramolhat rajta a fény, a másikból felénk áradó szeretet.
Jegyezzük meg:
AMIT MÁSBAN KIFOGÁSOLUNK, AZ MEGAKADÁLYOZ ABBAN, HOGY SZERESSENEK.

A mai nap feladata:
Idézzünk magunk elé valakit, aki megbántott bennünket. Lássuk, ahogy kinyílik az ajtó, és Ő ott áll. Érezzük a belőle felénk áramló szeretetet. Fogadjuk el, élvezzünk a szeretet jelenlétét, fürödjünk meg benne!