Tündérek és a magyar őslegendák

Az ősi hun sámánisztikus világkép szerint a világ, a mi középső világunkból, illetve hét alsó (hét föld) és hét felső világból (hét ég) áll. A legfelsőben lakik a lelkek ura, az ő hímzése a Tejút. A többi égben különböző lények laknak (sárkányok, óriások). A tündérek a középső világhoz legközelebbi szinten élnek. A miénkhez hasonló világot laknak, a középső világ „felett”, amely nem az égben keresendő, hanem egy másik dimenzióban, melynek átjárói titkos kapuk, sziklák, barlangok.

A tündérek között is többféle csoport létezik, vannak jó és kevésbé jó szándékúak egyaránt. Uralkodójuk a Tündérkirálynő, aki az Oltár-hegy tetején él kristálypalotájában. A felső világ tündérei jó szándékúak és segítőkészek, testük szimbolikusan „tűzből lévő”.

„Hálót szövök fény porából
Védelmezzen égi vándor
Sors ösvényén kísérje lépted
Óvjon, védjen életedben
Beburkollak égi fénnyel
Mindenségnek erejével

Szövök, szövök, hálót szövök
Fény porából köréd szövöm
Oltalmazzon égi vándor
Szövött hálóm, fény porából
Napsugárból, holdsugárból
Lelked óvó tündérháló” /Tűzvirág/

Régi csillagneveink szerint Tündér volt ősvallásunk Istenasszonya. A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték. Tündérek járták lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő.

Az Arvisura szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származunk, Attila királyunk a Tündérasszonyhoz imádkozott. Csillagszármazásunknak, tündérvallásunknak, tündérszármazásunknak több nyoma is felfedezhető a magyar népmesékben, mondákban, népdalokban.

A tündérek a szabadság, az élet, az öröm hírnökei. Közöttük folyamatos szeretet és örömáramlás zajlik. Ők azok, akik tovább viszik az öröm cseppjeit, s fűzik a láncot, melyben minden s mindenki összetartozik.

”Tündérhangon szól az ének
Tündérek együtt zenélnek
Lelkük fényes otthonáról
Emlékeznek Tündér Honról

Hol békében él a lélek
Gyöngy mezőkön vígan élnek
Örömtánccal egybeforrva
Szívük fényét sugározva

Dús, zöld mezők, arany hegyek
Hold ezüstje tavak felett
Gyöngyvirágos réten harmat
Szikrázik, ha jő a hajnal

Pirkadó Nap ontja fényét
Kitárja a Lótusz kelyhét
Szivárványnak fényes hídján
Összeér az Ég s a Föld már” /Tűzvirág/