Bolygónk állapota

"Hová tartunk?"

 

„...Két olyan óriási jelentőségű tendenciát láthatunk, amely a problémákat létrehozza:

• az emberi népesség világméretű növekedése, amely egyre többet emészt fel bolygónk természeti erőforrásaiból és biológiai életfenntartó rendszereiből,
• bolygónk számos természeti erőforrásának gyorsuló ütemű kimerülése és biológiai életfenntartó rendszereinek károsodása.

Ha az emberiség lélekszámához még hozzávesszük, hogy mennyit él fel az erőforrásokból, és mennyi hulladékot és környezetszennyező anyagot termel, akkor láthatjuk, hogy mekkora teher nehezedik bolygónk természeti erőforrásaira és biológiai rendszereire. A természeti erőforrások pedig végesek, és a biológiai életfenntartó rendszerek is egyre súlyosabban károsodnak.

 

"csupán idő kérdése, hogy mikor metszi egymást a két görbe. Azon a ponton az emberi szükségletek már meghaladják bolygónk létező erőforrásait és regenerációs képességeit. Ez a kritikus pont már érezhető közelségben van "

"Saját érdekünk, hogy csökkentsük a bolygónkra nehezedő emberi nyomást, és visszafordítsuk az életfenntartó rendszereket romboló folyamatokat. Mivel a népesség növekedését nem tudjuk megállítani - legfeljebb az ütemét mérsékelhetjük -, a biológiai környezet épségének megőrzését kell célul tűznünk, és azt, hogy könnyítsünk a bolygónkra, illetve a létfontosságú termézeti erőforrás-készletekre nehezedő terhen, visszaszorítva az indokolatlan, pazarló és kártékony szokásokat.

Rá kell jönnünk, hogy a felélt természeti erőforrások nagy része nem termelődik újra, és az újratermelődni képes biológiai erőforrásokat is sokkal gyorsabb ütemben használjuk fel, mint ahogy ezek megújulnak."

"A víz, a levegő, a termőföld."

 

"A történelem előtti időkből származó bizonyítékok szerint az őstermészet össztömegének mintegy 38 százalékát tette ki az oxigén. A múlt század közepére - elsősorban a széntüzelés következtében - körülbelül 30 százalékra csökkent a légkör oxigéntartalma.

A XX. század derekán mindössze 23 százalékról szóltak a jelentések. A jelenlegi világátlag már csak 19-21 százalék - de a nagyvárosok fölött még ennél is kevesebb, mintegy 12-17 százalék. Olyan helyzet állt elő, amelyben az ember alig tud hozzájutni az egészsége megőrzéséhez szükséges oxigénmennyiséghez: az emberi sejtek és szervek, valamint a teljes immunrendszer hatékony működéséhez ugyanis megfelelő mennyiségű oxigénre van szükség.

Tudjuk, hogy 6-7 százalékos szinten már nem tartható fenn az emberi élet - és azt is tudjuk, hogy a már létező minimális szinten rákos és degeneratív betegségek kialakulásával kell számolnunk..."

 

 

Forrás – László Ervin professzor

Harmadik évezred című műve