2011. július 29., péntek

A legtöbb ember számára miért nem láthatók a tündérek?

Hogy a legtöbb ember számára miért nem láthatók a tündérek?
Azért, mert bár ugyanabban a világban élnek, mint mi, ám testüket még a legritkább gázoknál is valamivel ritkább anyag alkotja. Úgy érzem, az őket tőlünk elfedő fátyol rendkívül vékony – oly vékony, hogy szinte bárki számára átlátható, aki egy csekély erőfeszítést tesz a megfelelő módon.
Egy különleges érzékszervet kell „felébreszteni” az emberekben ahhoz, hogy a tündéreket megláthassák. Az a világ, amelyben ők élnek, nem gyakorol közvetlen hatást megszokott érzékszerveinkre. Nem lehet megérinteni, tapintani őket, de természetesen láthatók. Van egy további, különleges látási képesség, amit tisztánlátásnak nevezünk. A képesség forrása egy az agyban található apró szerv, az agyalapi mirigy. Van egy különösen érzékeny terület az orrgyök felett és a szemek között, mely belépési pont az agyalapi mirigy felé.
Amikor a tündérek vagy hasonló lények finom anyagi világába akarunk betekinteni, csak annyit kell tennünk, hogy abból a bizonyos pontból tekintsünk ki a világba. Ekkor ez az érzékszervünk is ugyanúgy feléled, mint amikor felnyitjuk a szemünket.
Az emberek gyakran türelmetlenek, kierőszakolják a tisztánlátó állapot elérését akaraterejük megfeszítésével, drogok szedésével vagy egyéb módon.

                                          



 A kertekben a tündérek nap mint nap kapcsolatba kerülnek az emberekkel, akik többnyire mit sem tudnak az ott levő tündérekről. A tündérek ugyan tudják, hogy az emberek ott vannak, de mivel azok részéről nincs visszajelzés, hát törődnek a saját dolgukkal. Azonban mindig figyelnek a gyerekekre, különösen az aprókra, mert nagyon vonzódnak hozzájuk – ők lévén azok az emberek világában, akik a legjobban hasonlítanak rájuk. Ha úgy sétálunk a kertben, hogy bár nem látjuk, de elképzeljük az ott levő tündéreket, biztosan kapcsolatba tudunk lépni velük, különösen akkor, ha megállunk megcsodálni egy virágot. A növények és virágok csodálatával a tündéreknek határtalan örömet okozhatunk. Ha egy emberi lény részéről őszinte vonzódást látnak egy növény iránt, akkor ők e személy iránt elkezdenek érdeklődni, mert a csodálat a hiúságukat legyezgeti. Rögtön azt gondolják, hogy egy ilyen személynek felettébb kedvesnek is kell lennie, és máris van kapcsolódási pont: a közös érdeklődés a növények gondozása iránt. A virágok szeretete, a tündérek tudatos felkérése, bevonása az ebben részvételre az egyik módja megismerésüknek, és talán meglátásuknak is. Az élőlények szeretete az a nagyszerű híd, ami összeköti a két birodalmat.

A gyermekkorban a két birodalom közötti kapcsolat szorosabb, mint az élet bármely későbbi szakaszában, mert a gyermekek természetükből eredően közelebb vannak a tündérekhez. Alaptermészetük szerint boldogok, ösztönösen, mérlegelés nélkül cselekednek; mondhatni, természeti lények. Kissé felelőtlenek, nem sokat törődnek ennivalóval, ruhával; ezenkívül megvan a képességük, hogy alkotó örömöt leljenek, jól mulassanak olyan apró dolgokkal is, mint egy kavics, kagylóhéj vagy egy üres dobozka. Mély érdeklődést tanúsítanak minden fiatal, még növésben levő dolog iránt, és határtalanul kíváncsiak mindenre a közelükben. Nincs bennük megcsontosodott erkölcs vagy hagyománytisztelet, viszont imádják a kalandot, jelmezesdit, és a képzeletet megmozgató rejtélyeket, meséket. E jellemzők mindegyikében nagy hasonlóságot mutatnak a tündérekkel, és ez az oka annak, hogy a gyermekkor szélesre tárt kapuin keresztül az emberek és tündérek birodalma olyannyira egybe tud olvadni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése