A magyar népmesék kedvelt alakjai a tündérek. Ebben a bejegyzésemben arra szeretnék rávilágítani, hogy a tündérmeséknek milyen jellemző vonásai és szimbólumai vannak, illetve azt is megnézzük, milyen képeket festenek elénk az életről ezek a kedves, gyermekkorunkból jól ismert mágikus erővel rendelkező alakok.
Kezdjük is mindjárt ott, hogy mit jelent, honnan származtathatjuk a tündér szót.
Erre két felvetés létezik. Lássuk őket:
A tündér szó valószínűleg a “tűnni” igéből származik, ami kifejezheti a tündéri természetet, azaz a tűnékenységet, az átváltozásra való képességet.
Másik lehetséges eredete a szónak a “tündöklő”, “tündöklik” kifejezések, melyek a tündérek világának pompájával, a tündéri fénnyel, szépséggel, boldogsággal hozható összefüggésbe.
Hol laknak a "magyar tündérek"?
A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének, ahol a következő várakat tündérek lakták: aranyi, dévai, kecskekői, firtosi, tartodi, torjai és a kolozsvári.
Ha sok tündérmesét elolvasunk, feltűnhet, hogy szinte mindegyikben megjelennek az arany szimbólumok, úgy mint aranyhajú tündérek aranyos ruhában, akik “Arany Boldoghonban” élnek és arany oroszlán áll őrt a palota kapujában. Az Aranyka, mint tündérnév is meglehetősen gyakori.
Mit szimbolizálhat az arany? Valószínűleg az idillszerű életkörülményeket.
Másik szembetűnő jellemzője a magyar tündérmeséknek a hetes szám fontossága. Legnyilvánvalóbb erre utaló jel, hogy tündérhon hetedhét országon, hét tengeren, vagy hét világon is túl található – ez az “útleírás” mondhatni rendszeres a magyar tündérmítoszokban.
De ki juthat el Tündérországba?
Ebbe az idillikus országba csak nagyon ritkán juthat el halandó, ehhez a tündérek kegyeltjének, választottjának kell lenni, és akkor is csak kemény próbák kiállása és megingathatatlan hűség tanúságtétele után juthat el hozzájuk.
Akik esetleg elkedvetlenedtek, hogy soha sem találkozhatnak a tündérekkel, őket a monda azzal vigasztalta, hogy a tündérek éjjelente rendszeresen átjártak a mi világunkba Csallóközben. Egy öreg fűzfa alatt terítették meg asztalukat, és bárki csatlakozhatott hozzájuk, és annyit szedhetett, amennyit akart és miután fölállt, a tündérek sarujából aranypor hullott a nyomába. Miután egy gazember egyszer hálátlanul viselkedett a tündérekkel, azok nem jöttek többet. Amíg a tündérek erre a helyre jártak, annyira szép volt, hogy “aranykert”-nek hívták, de miután eltűntek, Csallóköz lett a neve.
Más legendák szerint a hajdani erdélyi tündérvárakban időközönként a mai napig megjelennek néha a tündérek, akik az adott várban laktak. Így a Mezőbánd melletti Pogányvárban kilencévente megjelenik két tündér, a Déva várában lakott tündér pedig hétévente tér vissza.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése