Manók

A manók vagy manócskák az aprónép közé tartoznak. Kis termetű, szakállas emberkék, hegyes sipkában. Apró termetük ellenére képesek segíteni az embereknek. Némelyek azonban gonoszak, és ártó szándékúak. Mindenekelőtt erősek, ügyesek és fürgék. Értik az állatok nyelvét. Tudják, hogyan kell sebeket és betegségeket gyógyítani.
Dolgosak és kitartóak, ha egyszer belefogtak valamibe, nem nyugszanak, míg a dolog végére nem járnak, bármi is legyen az.
A manókat már az ókoriak is ismerték, akik a saját nyelvükön laresnek vagy penatesnek nevezték az apró teremtményeket. Afféle házi istenségként tisztelték őket, rendszeresen áldozatot is mutattak be nekik a házi oltáron.
Az ókorban más népek is leírták találkozásaikat a manókkal, pigmeusokként vagy liliputikként jellemezve őket.
A régi szlávok szellemnek hívták őket, a németek schratnak vagy skratónak. Lengyelországban évszázadokkal ezelőtt aprószentként vagy kisistenként emlegették a manókat.
A manó szó legvalószínűbb eredete az iráni mamus.
Számos elnevezésük ismert. Hollandiában és Belgiumban azt mondják rájuk, hogy kabouter, Írországban goblin, gremlin vagy imp. Svédországban és Norvégiában a manókat úgy szólítják, hogy tomte vagy nisse, a finnek pedig azt mondják rájuk, hogy tonttu. Oroszországban domovojnak nevezik őket.
Erdélyben pulyának, feketepulyának, Göcsejben fődipicinynek, a palócoknál apróembernek hívják, a kalotaszegiek vadöreg néven ismerik, iglic, ihlic néven emlegetik őket a Csallóközben.

A manók segítőkészek, szeretik az embereket megleckéztetni. A leghíresebb manó Shakespeare Puckja, aki a Szentivánéji álomban okoz bonyodalmakat. A német gyerekeknek az álommanó segít elaludni.

A manóknak több fajtája van. Ilyenek például az erdei manók, akik nevükhöz híven erdőkben laknak.

A zöld manók szelídek, jóindulatúak. Az erdő azon részét ellenőrzik, ahol élnek, és mindent tudnak, ami ott történik. Ártalmatlanok, de szeretik ijesztgetni az embereket. Többnyire gyűjtögető életmódot folytatnak, általában növényfélékkel táplálkoznak, de nem vetik meg a kisebb állatokat sem. Szorgalmasan töltögetik fel éléstáraikat és télre földbe vájt odúkban élnek.
Külső jellemzőjük, hogy mindig zöld ruhácskát hordanak, nagyon gyorsak és bátrak. Békés természetűek, a többi manófajtával kereskedni szoktak.

A barna manók már nem ilyen rokonszenvesek. Erdőkben laknak, nem túl bátrak, nagyon lopósak, és ha leleplezik őket, inkább kereket oldanak. Főleg éléskamrákat fosztogatnak, mert nem szeretnek dolgozni, gyűjtögetni, így a többi manón és erdei lényen élősködnek. Nagyon rendetlenek, barna ruhájuk legtöbbször piszkos. Többnyire magányosan élnek, ritkán csoportokba verődve.

A kóborló manók, ahogyan nevük is mutatja, folyton vándorolnak, csak rövid ideig maradnak egy helyben. Általában nem ragaszkodnak az erdőkhöz, de szeretik a közelségét. Nem laknak odúkban, inkább szabad ég alatt töltik az éjszakát. Ügyesek a kézműves foglalkozásokban, harciasabbak a többi erdei manónál.

A vízimanók, mint nevük is mutatja kedvelik a vizet. Víz partján telepszenek le, gyakran szigetet választanak lakhelyül. Talán a legcivilizáltabbak az összes manótörzs közül. Falvakban laknak, fa és vályogkunyhókat építenek, halásznak és kereskednek. Biztonságosan mozognak a tavak és folyók vizein, de a tengerekre nem merészkednek. Eltanulták a kézművességet, és szép tárgyakat készítenek.

A bölcsmanók esetében nem egy különálló manótörzsről van szó. A bölcsek között az összes manótörzs tagjai megtalálhatók. Mindig születik egy-két olyan manó a törzsekben, akit a napi betevő megszerzésén és a szórakozáson kívül más is érdekel, és - manóknál teljesen szokatlanul - el-elgondolkozik a világ dolgain, vagyis eltérnek az átlagtól. Ha kellően kirí egy manó a törzsből, akkor megjelennek érte a bölcsek, és magukkal viszik, hogy megtanítsák mindarra az ismeretre, amit ők, és elődeik évszázadok alatt összegyűjtöttek. Ez a tudás nem csekélység. A manóbölcsek járatosak az erdő dolgaiban, a növények és állatok világában, az időjárás rejtelmeiben, szembeszállnak a betegségekkel, ismereteket gyűjtenek a többi fajról és varázshatalommal is rendelkeznek.

A manó mitikus népmesei hős, nem igazán része a magyar hiedelemvilágnak. A mesékben alacsony, de rendkívül erős, okos, olykor rosszindulatú lény. Lakóhelye leginkább az erdő mélye. A német mesevilág koboldja költözött ezen a néven a magyar mesevilágba. Erdei törpe, gonosz szellem, mesebeli lény.