2011. július 26., kedd

Pajzán kalandok zöldben: A szerencsét hozó ír kobold

Minden népnek megvannak a maga szerencsehozó figurái. Az ír nemzetnél ezt a szerepet egy alacsony zöld ruhás lény, egy kobold tölti be. A koboldok bolondos, könnyelmű teremtmények. Ha egy halandó megfog egyet, akkor az nagy gazdagságot ígér neki szabadságáért cserébe.
Neve: Leprechaun
Az angol név magyarul koboldot jelent. Az elnevezés minden bizonnyal az írektől ered. Leprechaunt  Írország nemzeti tündéreként tartják számon. Ezt a nevet eredetileg csak Észak- Leinster környékén használták, ám mára szinte nemzeti jelképpé, szimbólummá vált. Ez a furcsa kis lény egy látszólag öreg, pici termetű emberke, zöld kalappal és zöld ruhával. Gyakran eléggé ittas állapotban van, hiszen az otthon főzött cefre, vagy az egyéb alkoholok megteszik a hatást nála is. De ennek ellenére sosem válnak olyan részeggé, hogy a kezük, melyben a kalapács található, bizonytalanná váljon, és ezzel befolyásolja munkájukat!
 Kik azok a koboldok?
Ezek a kis lények általában erdőkben laknak, kis odúkban, igyekeznek az emberi szem számára láthatatlanul élni, hiszen tartanak tőlünk, emberektől. Mégis, ha egy ember a területükre téved, akkor szeretik azt ijesztgetni, szeretnek vele gonoszkodni. A közhiedelem szerint, ha követjük a szivárványt, és a végében rájuk találunk, aranyat adnak. Nagyon ritkán fordul elő, hogy találkozhatunk velük. A legenda szerint csak az az egy ember láthatja őket, aki foglyul ejtette és szolgájává tette. Persze a kis kobold bánatára. Semmi esetre sem szabad őket összekevernünk a szintén varázserővel bíró manókkal, akik kifejezetten segítőkészek velünk emberekkel, és inkább csak megleckéztetnek minket, mint hogy pusztán csak rosszalkodjanak, gonoszkodjanak velünk. A leghíresebb manó Shakespeare Puckja, aki a Szentivánéji álomban okoz bonyodalmakat. De biztosan hallott mindenki az álomhozó manókról is.
Szeretnek kincseket felhalmozni lakásukban, és ezeket féltve őrzik is. Gátlástalanul elcsennek  bármit, ami megtetszik nekik.

Talán az egyik legismertebb kobold Pumukli, akit egy öreg asztalos ejtett foglyul. Valószínűleg mindenki számára ismerősek Pumukli történetei, örökös csínytevései, ártalmatlan rosszalkodásai.

Hogy néznek ki a koboldok?

A koboldok külseje igencsak változatos képet mutat. A legendák szerint legtöbbjük zöld színű, pusztán csak azért, hogy még jobban bele tudjon olvadni a környezetébe. Ez az ír koboldnál a zöld ruházatban figyelhető meg. Fülük, orruk, szájuk általában nagy, így kinézetük alapján nem nevezhetőek túlzottan jó képű teremtéseknek, de mindezek ellenére sem kelt látványuk félelmet az emberben, hiszen inkább bohókásak, és nevetségesek, mint rémisztőek.

Ezüstshilling vagy aranyérme?
A koboldok Írországban állítólag az ősi kincs őrzői, akik kancsókban, fazekakban vagy üstökben rejtegetik azt. Ez a tevékenységük természetesen a kalandozó népek fosztogatásai ellen irányult. Úgy tartják, hogyha egy halandónak sikerül egy koboldot megfogni, akkor az nagy gazdagságot ígér neki szabadságáért cserébe. Ír koboldunk 2 kis bőrzacskót hord magával, az egyikben ezüstshilling van, a másikban aranyérme. Az ezüstshilling olyan bűvös pénz, mely visszatér gazdája pénztárcájába minden egyes alkalommal, miután fizettek vele. Ez nagyszerű ajándék egy olyan rászoruló szegény ember számára, akinek eszébe sem jutott a kicsi lényt rabul ejteni. Az ilyen emberekkel Leprechaun mindig bőkezű és adakozó, hiszen ismerjük az örökérvényű mondatot a mesékből: „Jó tett helyében jót várj!”
Az aranyérme ennél furfangosabb. Ezt Leprechaun arra használja, hogy a szorult helyzetekből is ki tudja húzni magát, mégpedig úgy, hogy megvesztegeti vele foglyulejtőjét. Amint a kobold megvált az aranyérmétől, az levéllé vagy hamuvá változik az ellenfél kezében. Ez az idő éppen elég koboldunknak arra, hogy egy pillanat alatt eltűnjön a helyszínről, megmenekülve ezzel a nem kívánt társaságtól.
Leprechaun és Cluricaun
A koboldok családja Írországban két csoportra osztható. Van Leprechaun és van Cluricaun. A cluricaunok kifejezetten gonoszkodó kis lények. Lopakodnak és lopnak. Kölcsönvesznek bármit, amit megkívánnak, a sötétség cinkosai, az éléskamrák és a borospincék lelkes fosztogatói. Az éjszaka leple alatt különböző állatokon, mint pl. juhon, kecskén, kutyán vagy valamilyen szárnyason bejárják az éjjeli tájat.
A koboldok, legyenek jóságosak, vagy gonoszkodók, mesefigurák, vagy valós erdei lények, mindenképpen létünk részét képezik. Van, aki létezésüket csak megmosolyogja, legyint egyet, hogy ez csak egy mese a gyerekeknek, van aki viszont hisz bennük. A gyerekek mindenképpen! Tartsuk meg mindannyian azt a gyermeki lényünket, mely képes hinni a természetfelettiben, a mesékben és a csodákban, hisz ettől lesz életünk színes és izgalmas!

(Domak Nikoletta cikke)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése