Az indigó gyerekek magukban hordozzák Isten adta tehetségüket. Nem mások Ők, mint Fénymunkások. Sokan közülük, született filozófusok, akik eszmélésük első pillanata óta az élet értelméről, a föld megmentésének lehetőségeiről gondolkodnak. Veleszületett tudósi, feltalálói és művészi képességekkel rendelkeznek.
Társadalmunk, mivel a régi módszereken alapszik, képtelen felismerni Őket és nem észleli tehetségüket!
Láttál már valaha indigó gyereket?
Pedig az indigó gyerekek már köztünk vannak! Az indigó jelenség a testünket körülvevő energiamező, az aura teljesen új és egyben domináns színe. Nem nagyon volt jellemző eddig. És ahogy a piros aurájú emberek tűnnek el közülünk, annál inkább megjelenik a fehér, ezüst, arany és az indigókék.
De kik is ők valójában?
Egy új nemzedék, a "Fény" gyermekei, akik azért születtek közénk, hogy elősegítsék a változást, és felnyissák spirituális szemünket, hogy végre általuk önmagunkra találhassunk. Nekik nincs születési programjuk, épp ezért nehezen találják helyüket a világban, és nem nagyon értik itt tartózkodásuk okát egészen huszonhat-huszonhét éves korukig, amikor robbanásszerű változás következik be: felébrednek Csipkerózsika álmukból, és új dimenziókat tárnak elénk.
Honnan ismerjük fel őket?
Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik előtt és alatt hiperaktívak. Erősen figyelemhiányosak, nem a szándékaink szerinti dolgokra koncentrálnak, amin a gyógyszeres kezelés ideig-óráig segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg, így a gyógyszeres kezelés nem is ajánlott! Jellemzőjük még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.
Kezelésük egyszerű: Figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat. Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges büntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle. Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak büntetünk, nagyon mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket. A legfontosabb dolog velük kapcsolatban, hogy Ő játszhasson velünk és ne fordítva! Pl. ha homokozni visszük őket a játszótérre, akkor ne üljünk közben a padra olvasni az aktuális pletyka lapunkat, mert 3 évesen is szótlanul megvet bennünket és elzárkózik tőlünk, amit csak a pszichológus fog feloldani! Szülőt nem tekinti felnőttnek, hanem társként várja el, hogy mellé üljünk a homokozóba és együtt játszunk vele! Az indigógyerek nem viseli el, ha bedobják a járókába és mese filmet nézetnek vele órákig! Ezzel Ő azt a következtetést vonja le, hogy egy szükségtelen rossz a családban, és társat választ magának (mondjuk egy babát ), akivel bizalmas lesz és itt kezdődik a szülőtől való elszakadása, elidegenedése. Sokat kell vele beszélgetni, (nem bírja a gügyögést, megmosolyog érte ) ezért már két éves korában képes egybefüggő gondolatokat közölni, felismerni összefüggéseket!
ŐkNEM babák, hanem kicsi emberek, akik vendégségben vannak nálunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése