1. fohat vagy elektromosság,
2. prána vagy vitalitás (életerő),
3. kundalini vagy kígyó-tűz.
− A fohat vagy elektromosság gyakorlatilag magában foglalja az összes általunk ismert fizikai erőt, amelyek mindegyike átalakítható egy másikba, mint például az elektromosság, a mágnesesség, a fény, a hő, a hang, a kémiai affinitás, a mozgás, és így tovább.
− A prána vagy vitalitás olyan életerő, amelynek létezését a maradi nyugati tudósok eddig hivatalosan még nem ismertek el, bár közülük egyesek már valószínűleg sejtik.
− A kundalini vagy kígyó-tűz olyan erő, amelyet eddig még csak nagyon kevesen ismertek fel. Az ortodox nyugati tudomány számára teljesen ismeretlen, és még csak nem is sejtik létezését.
Ez a három erő egymástól teljesen eltér, és ezen a szinten egyiküket sem lehet a másikká átalakítani. Ez nagyon fontos dolog, amit a tanulmányozónak tisztán meg kell értenie.
A PRÁNA szanszkrit szó, amely a pra = kifelé és an = lélegzeni, mozogni, élni szóból származik. Így a pra-an, a prána jelentése: kifelé lélegzeni, így az élet-lehelet vagy élet-energia ennek a szanszkrit kifejezésnek a legjobb fordítása. Minthogy a hindu gondolkodásban csak egy Élet, egy Tudat létezik, a Pránát használják a Legfőbb Én, az Egy energiájának, a Logosz Életének a kifejezésére. Mivel minden egyes sík életéről úgy beszélhetünk, mint az adott sík pránájáról, ezért a prána a minden teremtményben lévő élet-lehelet.
Nyugatiasabban kifejezve a pránának a fizikai síkon legjobban a vitalitás, életerő szó felel meg, mint az az egységbe rendező energia, amely a fizikai molekulákat, sejteket stb. összhangba hozza és meghatározott szervezetként együtt tartja azokat.
A pránát minden élő szervezet magába szívja, és úgy tűnik, létezésükhöz szükség van ennek megfelelő pótlására. Tehát semmiféleképpen sem az élet hozza létre, ellenkezőleg, az élő állat, növény stb. a prána terméke. Az idegrendszerben történő túlságosan nagy mértékű felhalmozódása betegséget és halált okozhat, éppen így a túl kevés mennyiség is kimerüléshez és végül halálhoz vezet. Az a tény, hogy a macska különösen sok pránával rendelkezik, keltette azt a népszerű elképzelést, hogy a macskának „kilenc élete” van, és ez úgy tűnik, közvetve kapcsolatban van azokkal az okokkal, amiért ezt az állatot Egyiptomban szentnek tekintették.
A fizikai síkon a prána épít fel minden ásványt és a protoplazmában végbemenő kémiai és fiziológiai változások szabályozó közege, amelyek a növényi, állati és emberi testek különböző szöveteinek elkülönüléséhez és kialakulásához vezetnek. Jelenlétét az ingerekre való válaszolás képességével mutatják ki.
Az asztrálisnak a fizikai pránával való elegyítése ideg-anyagot hoz létre, ami alapjában véve a sejt, és amely az öröm és fájdalom érzésének képességét adja. A sejtek, mint a gondolat eredménye, rostokká fejlődnek, a prána pedig, amely fizikai, asztrális és mentális pránából áll, e rostok mentén lüktet.
Ily módon összefoglalva a prána a mind az emberben, mind az univerzumban lévő alkotó vitalitás egésze.Az indiai aszkéták ruhája vöröses sárga színűre van festve, rózsaszín foltokkal, aminek az a célja, hogy kezdetleges módon ábrázolja az emberi vérben lévő pránát, a Napban lévő életprincípium szimbólumát, vagy azt, aminek most kromoszféra, a „rózsaszín” terület a neve.
Magukat az idegközpontokat természetesen a „táplálék-burok” vagy sűrű test látja el, azonban a prána az az irányító energia, amely az idegközpontokon keresztül működik, amely a táplálék-burkot engedelmessé teszi, és átalakítja annak a célnak megfelelően, amelyet a magasabb értelemben székelő Én megkíván.
Fontos megjegyeznünk, hogy bár az idegek a fizikai testben vannak, nem maga a fizikai test az, mint olyan, ami az érzés képességével rendelkezik. Mint egy burok, a fizikai test nem érez, az csak a benyomások felvevője. A külső test fogja fel a behatást, azonban a saját sejtjeiben nincsen meg az öröm vagy fájdalom érzésének képessége, kivéve egy nagyon bizonytalan, tompa és „nehézkes” módot, ami az olyan határozatlan, szétszórt érzéseket okozza, amilyen például az általános fáradtság.
A fizikai hatásokat befelé a prána közvetíti, és ezek hevesek, élesek, metszők és határozottak, teljesen különböznek a sejtekből magukból származó nehézkes, szétszórt érzésektől. Így minden esetben a prána az, ami a fizikai szerveknek az érzés-tevékenységet adja, és ami a külső rezgéseket átadja azoknak az érzés-központoknak, amelyek a kâmában, abban a burokban székelnek, amely a legközelebb áll a prána burkához, a manomayakosha-hoz. Az éterikus testmás segítségével történik az, hogy a prána végigfut a test idegei mentén, így teszi lehetővé a számukra, hogy ne csak a külső behatások, hanem a belülről származó hajtóerő hordozójaként is működjenek.
A pránai életáramlatoknak az ásványok, növények és állatok éterikus testmásában végbemenő tevékenysége az, amely lappangó állapotából felébreszti azt az asztrális anyagot, amelyet atomi és molekuláris összetevőik szerkezete tartalmaz. Így egy „rezgést” hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy a forma monádja behatoljon azokba az asztrális anyagokba, amit a természetszellemek lazán kialakított tömeggé, a leendő asztrális testté építettek fel.
Az ásványban az asztrális anyag olyan kevéssé aktív, hogy ott az asztrálisból a fizikai felé észrevehető tevékenység nem folyik. A magasabb rendű növényekben a megnövekedett asztrális aktivitás már fejt ki hatást az éterikus és ezen át a sűrű anyagukra. Az állatoknál a sokkal jelentősebb asztrális tudat hat az éterikus testmásukra, és ezen éterikus rezgések segítségével ösztönzi az idegrendszer felépítését, amely a növényekben még csak halványan sejthető.
Így − mivel tapasztalni akar − a tudat által megindított impulzusok asztrális rezgéseket okoznak, ezek viszont az éterikus anyagban hoznak létre rezgéseket. Ez az impulzus így a tudattól származik, azonban az idegrendszer tényleges felépítését, amelyet a tudat ezen a szinten még nem képes elvégezni, a harmadik elementális birodalom Fénylő Lényei és a csoportlelken keresztül működő Logosz által irányított éterikus természeti szellemek végzik.
Először is az asztrális testben jelenik meg egy központ, amelynek az a feladata, hogy felfogja és válaszoljon a kívülről jövő rezgésekre. Ebből a központból a rezgések átlépnek az éterikus testbe, ott éterikus örvényeket okoznak, amelyek sűrű fizikai részecskéket vonnak magukba. Ezek végül egy idegsejtet és idegsejt-csoportokat hoznak létre, amelyek felfogják a külső fizikai világból származó rezgéseket, és továbbítják azokat vissza az asztrális központoknak. Ennek következménye, hogy a fizikai és asztrális központok kölcsönösen egymásra hatva és visszahatva mind bonyolultabbakká és hatékonyabbá válnak. Ezekből az idegsejtekből először a szimpatikus idegrendszer épült fel olyan impulzusok révén, amelyek − mint láttuk − az asztrális világból erednek. Később a központi idegrendszer épült fel olyan impulzusok hatására, amelyek a mentális világból származnak.
A szimpatikus rendszer mindig közvetlen kapcsolatban marad az asztrális központokkal, azonban fontos megjegyeznünk, hogy ezek az asztrális központok nem azonosak az asztrális csakrákkal, amelyekről később lesz szó, hanem csak felhalmozódások az asztrális burokban. Ezek a kezdetét képezik azoknak a központoknak, amelyek a fizikai testben az érzékszerveket fogják felépíteni. Az asztrális csakrák a fejlődés sokkal későbbi időszakában alakulnak ki.
Továbbá, ahogy a sűrű fizikai test részecskéi állandóan változnak, és a táplálékból, a vízből és a levegőből származó friss részecskékkel cserélődnek ki, ugyanígy az éterikus test részecskéi is állandóan változnak és friss éterikus részecskékkel cserélődnek ki. Ezek a megevett táplálékkal, a belélegzett levegővel és a pránával kerülnek be a testbe az életerő-gömböcskékként ismert formában.
A prána vagy vitalitás minden síkon létezik, a fizikain, az asztrálison, a mentálison, stb. A prána, az Egy Élet, az a „kerékagy, amelyre az univerzális kerék hét küllője támaszkodik”.
Már láttuk, hogy a prána teljesen különálló és eltérő a fénytől, hőtől stb., mindazonáltal úgy tűnik, hogy a fizikai síkon való megnyilvánulása függ a napfénytől, mert amikor bőséges a napfény, a prána is bőségesen van jelen, és amikor nincs napfény, a pránából is kevés van.
Forrás: (Arthur E.Powell: Az éterikus test − ből részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése