AZ ANGYALI HIERARCHIA MŰKÖDÉSE

Az arkangyalok és alárendelt hierarchiájuk működését az emberi társadalom hasonló rendszereinek vizsgálatán keresztül érthetjük meg a legkönnyebben. Ennek megfelelően a hadsereg dolga lebontani a teremtésre nézve rossz dolgokat (démonok, külső támadók). A rendőrség védi a vezetőket (testőrség) és fenntartja a belső rendet, ellenőrzi a közlekedést (határőrség a csillagrendszerek és dimenzióvilágok között). A nyilvántartók (eseménykövetők) minden történést rögzítenek és naprakész adatbázist szolgáltatnak a hozzáférési engedéllyel rendelkező adminisztrátoroknak és egyéb felhasználóknak. Az ő munkakörükben egyesülnek a könyvtárak, múzeumok, iskolák, különféle nyilvántartások, valamint a statisztikai hivatal és a posta feladatkörei. Az egészségügyiek (gyógyítók) karbantartják a teremtést fizikailag (az Életfát), kijavítják a sérüléseket (időszál átfűzés), pótolják a veszteségeket (annihilálódott rendszerek újrakeltése) és rendbe hozzák a műszaki hibákat (programozási feladatok). A bíróság intézi az istenek, angyalok és egyéb teremtmények közti vitás ügyeket (döntési jogkör), a karma uraként ítélkezik az alárendeltek fölött (bűnügyekben), és segít minél igazságosabb törvényeket alkotni az egyes közösségek számára (diplomácia, etikett, polgári jog). Egyben a precedens értékű problémákkal (új bűnökkel) is próbál megküzdeni, folyamatosan bővítve a jogtárat.
A teremtés skálafüggetlen (önhasonló) szerkezete miatt a lokális mindenhatók (helytartók) is rendelkeznek saját arkangyalokkal, akik a helyi ügyek intézését végzik. Elvileg (fizikailag) az angyali hierarchia tetszőleges szintű lehet, a gyakorlatban azonban az angyalok többsége csak első, másod vagy harmadosztályú leszármazottja a Mindenhatónak. A kereszténységben éppen ezért sorolják a kilenc angyali rendet három fő csoportba az középkor óta (lásd: később).

Az angyalok a szellemük alapján két fő csoportba sorolhatók. Egyesek közülük nullás másolatok, azaz szoftveresen azonosak a szülő mindenhatójukkal a születésük pillanatától kezdve (nulla különbség van köztük és az alkotójuk között). Ezekre mondják azt a keresztények, hogy „malaszttal teljes” (malaszt: isteni kegyelem). Nekik nincs saját, individuális szellemi evolúciójuk, tehát teljes tudással és bölcsességgel rendelkeznek az univerzumról (nem gyerekként kezdik). Állandó információs kapcsolatban vannak a mindenhatójuk információs halmazával, ezért hívják őket a hinduk avatároknak (megtestesüléseknek), amennyiben néha a földre reinkarnálódnak. Olyanok, mintha a felettesük hardveres és szoftveres klónjai (teljesen pontos másolatai) lennének. Mindegyik arkangyali lélek szükség estén képes megháromszorozni magát hardveresen a térszorzáshoz hasonló trilokációs módszerrel, ezért hívjuk őket triszmegisztoszoknak is (háromszorosan bölcsek).
A másik csoportba tartoznak az individuális másolatok, akik szoftveresen épp úgy különböznek a szülő mindenhatójuktól a születésüktől kezdve, mint az emberi, állati és növényi lelkek. Ők a klasszikus értelemben vett angyalok, akik az önálló információs halmazuk miatt részlegesen szabad akarattal rendelkeznek és saját szellemi evolúciójuk van (ők is tapasztalatlan gyerekként kezdik az életüket). A hinduk félisteneknek vagy istenségeknek is nevezik őket. A szülőjük (felettesük) korlátozott képességekkel, tudással és jogkörrel ruházza fel őket, így csak meghatározott feladatokat végezhetnek. Ezen feladatok mindig az aktuális teremtési körülményektől függenek, vagyis szükség esetén az angyalok munkahelyet válthatnak, illetve előléptethetik vagy lefokozhatják őket. 

Az angyalok hivatali rendszerét nevezzük isteni vagy angyali hierarchiának.

Forrás: esemenyhorizont.uw.hu