Kedves Olvasó!Kérlek, ne haragudj, hogy elhanyagoltalak! Sok dolog történt velem az elmúlt időben, amit meg kellett tapasztalnom, meg kellett értenem és a tanulságot is le kellett vonnom. Most ezt szeretném ide leírni, hátha Neked is volt már hasonló élményed, vagy éppen ebben a "cipőben jársz" és így tudlak támogatni tapasztalataimmal, vagy akár eszmét is cserélhetünk itt a blogomban.
Szóval az elmúlt néhány hét mozgalmas volt és érzelmileg nagyon megterhelő. Sok ember veszítette el körülöttem a munkahelyét, sok haragot és kétségbeesést láttam. Próbáltam megérteni mások tapasztalásából, hogy vajon mi és miért történik Velük. Nehéz volt tanácsot adni, amikor kétségbeesetten fordultak felém. Igazából nem is akartam tanácsot adni, hiszen én ilyet még nem éltem meg, így csak elképzelni tudom, hogy mit érezhet az ember. Elgondolni tudtam csak, hogy mit tettem volna, HA.... Okosabbnak tartottam, ha az éppen aktuális gondolataiknál próbálok velük jobb érzést keltő gondolatokat keresni, biztatni őket, hogy mindig van megoldás, a "nincs" nem létezik, és hogy olyan munkahelyet fognak találni, amiben tovább fejlődhetnek, mert itt már mindent megtanultak, amit meg kellett tanulniuk.
Azonban azt láttam, hogy a kilátástalanság, a félelmek és harag sokkal erősebb sok emberben, mint a jövőbe és a jóba vetett hite. Azt figyeltem meg, hogy amikor a sértettek összejönnek, hogy „támogassák egymást”, és együttlétük során egyfolytában a panaszkodnak egymásnak, valójában nem akarnak mást, mint megerősítést kapni a feltételezéseikre. Közben észre sem veszik, hogy arra ösztönzik egymást, hogy újabb és újabb problémát keressenek a munkájukkal kapcsolatosan, amiről a legközelebbi találkozón majd beszámolhatnak egymásnak. Arra koncentrálnak, amit nem szeretnének, ahelyett, hogy arról beszélnének, amit szeretnének. Aki nem vevő az efféle panasz-délutánra, az mindenféle ürüggyel kimenti magát, talán kicsit zavarja is, hogy ő nem hajlandó találni olyan „halálos bűnöket”, amikkel érdekessé tehetné magát a többiek előtt. Engem nagyon zavar, hogy ahelyett, hogy a megoldáskeresés helyett a sérelmek megerősítése kap szerepet. Ilyenkor meggondolatlanul kívánnak minden rosszat, nem gondolva annak a következményeire.
Pedig az a meglátásom, hogy az embernek a nehéz helyzeteiben kell legjobban ügyelnie a gondolataira, mert saját magát sodorja nagy veszélybe. Vannak alapok, amiket el kell sajátítanunk, és a nehéz és sötétnek tűnő helyzetekben elvennünk az emlékezetünkből és betartani őket.
Szóval... vigyázni kell a szavakkal. Hatalmas ereje van!
1. A szavak elárulják gondolataidat. Az a legfontosabb feladatod, hogy megzabolázd a lovat, és arra menjen, amerre Te szeretnéd!
2. Vigyázz azzal, hogy mit kívánsz másoknak dühödben, sértettségedben, mert valóra válik, és a mi még rosszabb: visszaszáll rád! Ha szeretetet sugárzol ki, azt kapod vissza, ha gyűlöletet, akkor azt. Ha átkot szórsz másra, akkor megátkoznak. Tehát mindig gondold meg, mielőtt bárkinek bármit kívánnál, hogy ezt szeretnéd-e 10- szeres erővel visszakapni. Szerintem ezzel a gondolattal máris sikerülni fog a választás!
3. Ne feledd, a világegyetemet nem érdekli, hogy arra használod-e a gondolataidat és közvetve a szavaidat, hogy szeretetet, egészséget, boldogságot, bőséget és békét vonzz magadhoz, vagy inkább fájdalmat, szenvedést, nyomorúságot, magányt vagy szegénységet. De döntesz! És amit választasz, azt kapod!
4. Világunkat a gondolataink teremtik, és a szavaink mutatják meg, mit gondolunk. Ha tehát uralkodunk a szavainkon, és leszámolunk a panaszkodással, életünket tudatosan teremtjük, és azt vonzzuk magunkhoz, amire vágyunk.
Úgy gondolom, van még mit tanulnunk!
A panaszkodás járványszerűen terjed a világban, ne hagyd, hogy téged is megfertőzzenek!
És ha tovább szeretnél olvasni a témáról, akkor ajánlom Neked Will Bowen Panaszmentes világ című könyvét, és az evangélikus lelkész által kitalált nagyon egyszerű gyakorlatot, amely arra ösztönöz, hogy figyeld meg gondolataidat, zabolázd meg szavaidat, és teremts egy panasz menetes percet, órát, napot, hetet, hónapot, évet, életet!
Ha van kedved, játssz velem ilyet! Várom jelentkezésedet és tapasztalataidat!
Üdv.: Anett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése